2012. 01. 21. (szombat) - Diplomafosztó a Budai Várban

A Skiccpalit fosztottuk, természetesen. Azt a nemzet szégyenét, aki 60 éves korára még helyesírásunk alapjait se volt képes elsajátítani, és olyan kisdoktori címmel kérkedik, amelynek max a tartalomjegyzékét állította össze.

A 300-400 fős tüntetést civilek szervezték, és ők is beszéltek. Egymás után heten mentek fel a színpadra. A létszám - amit előre bejelentettek - adott okot némi aggodalomra, de mivel egyik szónok se volt politikus, nem is beszéltek hosszú, germanizmusokkal és egyéb magyartalanságokkal teletömött, zavaros körmondatokban. A lényeget mondták pár percben, poénokkal tarkítva.

Vigyorogni senkinek nem volt kedve. Akkor pláne nem, amikor az egyik szónoklatból megtudtuk: az "álamfő" kisdoktoriját az akkori beosztottjai bírálták- és fogadták el summa cum laude.

Nem, még az a poén se csalt mosolyt senki arcára, amikor az egyik felszólaló azt mondta, nem minősíti Schmittet, megteszi azt ő saját magával, sokkal tehetségesebben. Természetesen vettük az adást, de a mögötte lévő igazságot méginkább, ezért röhögés helyett üvöltöttük, hogy "Mondjon le!", előkerültek a sípok, szóltak biciklicsengők (sokan mentünk bringával, páromén még sziréna is van), egy kereplő és egy valami, ami olyan hangot adott, mint egy hajókürt.

Velünk egy időben zajlott az úgynevezett békemenet. Erről annyit tudok - nemcsak a tévéből, hiteles forrásból is -, hogy rengetegen voltak. Azt is hallottam, hogy a vidékről, illetve a határon túlról érkezett buszok megtöltötték a Hősök terét. Mivel azonban fenn vagyok a facebookon, arról is értesültem, hogy sok vidéki szegény ember azt se tudta, miért jön. Felajánlottak neki egy ingyen utat Pestre, és kérdés nélkül, köszönettel elfogadta. Azt csak feltételezem, hogy a külhoniakkal se volt másképp...

Egy kis összehasonlítás: a köztévé ugyan nem talált meg minket 2-án, de akkor mi voltunk rengetegen. Azt a tüntetést nem kőgazdag civilek szervezték, csak civilek, vagyis a hozzánk csatlakozó vidékiek saját büdzséjük terhére utaztak...

2012. 01. 22. (vasárnap) - Hadd szóljon! Tüntetés a Klubrádióért a Batthyány örökmécsesnél

Kötve hiszem, hogy ezzel kapcsolatban bármi újdonságot tudnék mondani. Mivel egy tüntető csak azért vágta magát harmadmagával taxiba, mert valamelyik bóvlimédiából úgy értesült, hogy pár százan vagyunk, íme egy kép a gyülekezőről:

...ezeket pedig párom nyakában ülve alkottam a szónoklatok alatt:

Lehet saccolni. Szerintem sokezer...

Egyébként akadtak nálam szemfülesebb, profi fotósok is. Ők egy erkélyről kapták le a tömeget:

Nézőink is akadtak, páholyból. Valamiért nem hiszem, hogy örültek nekünk, de ha már ott voltunk az orruk előtt...

A beszédek nem tisztán a Klubrádióról szóltak, ahogy a tömeg transzparensei se. Persze arról is, de arról, ahogy sokak kedvenc rádiójától elvették a frekvenciát, nem lehetett a bóvlikormány megemlítése nélkül beszélni.

A tacepaók is arról tanúskodtak, hogy a Klubrádió hallgatósága nem hagyja beetetni magát azzal a maszlaggal, hogy a nyertes pályázat volt a legjobb.

A bóvlimédia operatőre ott volt a színpad közelében. Nem vágott túl barátságos képet, amikor keresőjében meglátta az objektívemet, de így járt. Mellesleg fogalmam sincs, milyen képeket csinált, látta-e a körülötte tolongó tömeget, ahogy azt se tudom - mert nem nézem - mit engedélyeztek belőle lehozni a főnökei...

A tömegben ismert arcok is felbukkantak. Íme néhány a teljesség igénye nélkül:

A demonstráció a Himnusszal zárult, de még nem ért véget. A Klubrádió munkatársai felmentek a színpadra, s miután kicsit csitult a taps, Pikó András köszönetet mondott mindazoknak, akik felemelték szavukat a magyarországi sajtószabadság védelmében. Először olasz, majd sorra más külföldi kollégáiknak, végül a magyaroknak mondott köszönetet, köztük név szerint Nagy Navarro Balázsnak és a Tiszta Kezek Mozgalomnak.

Mindez nagyon szép, de ha arra gondolok, mire megyünk mindezzel, a tehetetlen düh fojtogat.

A bóvlikormány még mindig a sose létezett kétharmadára hivatkozva szünteti meg a sajtószabadságot, foszt meg jogainktól, tette bóvlivá kis hazánkat. Igen, sose létezett, hisz tavaly a választásra jogosultaknak mindössze 52 százaléka szavazott. A maradék 48 vagy sose látott fülkét, vagy belefásult. Előre látható volt, sokan mondtuk: az MSZP megérdemli a vereséget, mi viszont azt nem, ami következik.

A választás óta többen bevallották előttem - és nyilván mások előtt is -, hogy rájuk szavaztak, de rég megbánták. Most ezekre az emberekre is hivatkoznak, mint a kétharmad részére, pedig már köztünk állnak, és a vesztüket szomjazzák.

Ami a kétharmadból maradt, azt a tegnapi erődemonstráción láttuk. Persze, nem a kormánypárt szervezte, hanem civilek, de mégis... Ami megmaradt - és egyre szaporodik a zsebükben - az a pénz, amit tudatlan biodíszletre is lehet költeni.

Amiért tehetetlenül dühös vagyok az az, hogy egyetlen fegyverünk a békés tüntetés maradt. Kéretik nem elfelejteni: nem örökre, és a Vajdaságból, Erdélyből és Szlovákiából idehozott bóvlikormány-szimpatizánsokkal szemben nekünk (még) van jogunk Magyarországon szavazni...

Magamat ismerve rég nem mondom, hogy "ha ezt nekem valaki egy éve mondja, kiröhögöm". Magammal kapcsolatban engem már semmi nem lep meg, legfeljebb várom, mi történhet még.

Amióta párommal rendszeresen látogatjuk a Kuniginda útján éhség-, illetve ülősztrájkolókat, arra is rájöttem, hogy megfelelő társaságban a hideg miatt se nyafogok (pedig nagyon tudok).

Középföldét is természetesen Nagy Navarro Balázs és Szávuly Aranka állásukból kirúgott szakszervezeti vezetők vezetésével indultunk megvédeni, bár eredetileg azt hittük, autós felvonulásunk a sajtószabadságról szól. Persze - ha úgy vesszük - a kettő akár ugyanaz is lehet. Akárhogy nevezzük, a Kunigunda útja 64. elől indultunk a Naphegy térre, Böröcz István, az MTVA-, és Belénessy Csaba, az MTI vezérigazgatója székhelyére. Eredetileg petíciót vittünk volna ajándékba, de Balázsék belátták; az égvilágon semmi értelme.

A Kunigunda útjai indulás előtt Nagy Navarro fehér sípokat és -kesztyűket, valamint tacepaokat osztogatott. Két kézzel kaptam a forradalmi naptárért, s ezzel lemondtam a fotózásról. Semmi gond, párom vállalta helyettem.

Nem voltunk túl sokan, így gyorsan sikerült konvojba rendeződnünk. Közvetlenül a felvezető rendőrautó mögé egységesen megszavaztuk a "kis zöldet", telis-tele tiszta, fehér kezekkel. Út közben világítottunk, vészvillogtunk, dudáltunk fehér kesztyűs kézzel integettünk.

A rendőrök is megérdemelnek egy bekezdést, ugyanis szuperek voltak. Nyíltan persze nem állhattak ki mellettünk és nem is ellenségeskedhettek, tehát maradjunk abban, hogy tették a dolgukat. Engedelmeskedtek egy parancsnak, amit ugyan nem ismerhettünk, de a jelek szerint úgy szólt, hogy út közben kapjuk meg azt a kíséretet, amit Obama kapna LisztFerihegytől a Parlamentig, ha szóba állna Orbánnal... Ennek megfelelően szirénáztak, ködkürtöktek, dudáltak, mentek előttünk, mögöttünk, rohangáltak mellettünk, és álltak el kereszteződéseket

Érkezéskor felkúsztam a kocsi tetejére, és az éhségsztrájkolók doboza elé állva (igyekeztem nem blőrözni) felmutattam a naptárt. Akkor még csak 41 napja tartott a sztrájk, mire végeztünk, lapoztunk 42-re, mert a demonstráció 2011. december 10-én 14:00-kor kezdődött.

Petíció ugyan nem volt, de Nagy Navarro lemondásra szólította fel nagyjából az MTVA teljes vezetőségét. Cicó nincs, ha hétfő délig nem engedelmeskednek, a felszólítás már a teljes Médiatanácsnak is szól. Punktum.

Az MTVA operatőre mindent vett (kezdettől csatlakozott a konvojhoz), de riporter nem jött vele. Ha egyáltalán mutattak belőlünk valamit (bocs, Balázs, nem láttuk), az valószínűleg csak pár vágókép lehetett egy újabb adag hazugsággal aláfestve.

Ami engem illet, nem tudok pontos és részletes tudósítást adni az elhangzottakról, és valószínűleg nem én vagyok az egyetlen az egybegyűltek közül. A fehér sípokat azért kaptuk, hogy használjuk, hát fújtuk őket teli tüdőből (új tapasztalatom: a sok sípolástól el tud zsibbadni az ember szája). No meg ordítottunk, de hiába: Böröczéktől egy illetékes se mert kijönni, még az ablakon se nézett ki senki.

Az MTI-nél (kábé ötven méterre az első helyszíntől) egészen más fogadtatásban részesültünk. Na, nem az történt, hogy Belénessy kijött, bocsánatot kért és lemondott. Ugyan már, ő úgy tett, mintha nem is létezne. A földszinten dolgozó újságírók közül viszont többen fülig vigyorral, feltartott hüvelykujjal jelezték, hogy velünk vannak, néhányan meg kijöttek cigiszünetre és csikkről gyújtottak rá szakadó esőben. Olyanok is akadtak, akik a felső ablakokból kukucskáltak...

Ezen a helyen lett Sajtószabadság = Középfölde, csak másképp. A Zsákosokat ugyanis mindennek nevezhetjük, csak barátainknak nem...

Nagy Navarro Balázs részleteket olvasott fel egy névtelenséget kérő kollégája leveléből. A levél a Médiafelügyeletnek íródott a Lomniczi-ügy tisztességes kivizsgálása érdekében. Hogy mi lesz belőle, nem tudom. Az én számból kiesett a síp, tehát ezt a részt hallottam és - ha nem is szó szerint - fel tudom idézni:

Az azóta kirúgott Élő Gábor arra utasította az illetőt, hogy ha kell, húzzon zsákot Lomniczi Zoltán fejére, mert az ex főbíró még vágóképként se szerepelhet a bóvli közmédia híradójában. A levél felemlített egy korábbi esetet: Mádl Ferenc temetésére az elnök (mármint Pálgium - by én) Lomniczivel karonfogva érkezett, és emiatt vágókép lett belőle a délutáni híradóban. Élő visítófrászt kapott attól, hogy az "ő híradójában" ez előfordulhatott, és mire elérkezett az esti híradó ideje, a "bűnös" már nem volt a tévé munkatársa...

(Élőnek már nincs híradója, de ez nem jelenti azt, hogy a köznek lett. Ezért nem elég egy kirúgás - by én.)

Vagyis volt Zsákos-Élő Gábor, de még van Zsákos-Böröcz István, Zsákos-Belénessy Csaba... és még sokan mások, hadd ne soroljam fel az egész dinasztiát. Szerintük - ezt is az MTI előtt tudtuk meg - az éhségsztrájk úgy, ahogy van, törvényellenes volt. (Kérdezem: az alaptörvény alkotói éhhalálra ítélték a fél országot, de a becsületért önként éhen halni tilos?)

Persze, Tolkien briliáns történetét másban is kénytelenek leszünk megváltoztatni. Itt nemcsak egy gyűrű létezik, és Szauronnak is túl sok a csatlósa. A Tiszta Kezek egy gyűrűt megsemmisíthet, s vele sok csatlóst a porba dönthet...

...s ezzel elindítja a lavinát, mert ha a közmédiában sikerült elérni a tisztességes tájékoztatást, akkor sorra hullanak tűzbe a gyűrűk...

Én se, ezért ha rosszul írtam a címet, elnézést kérek.

Az éhségsztrájkolók immár ülősztrájkolók. Dermesztő hidegben tartanak ki az MTVA székháza előtt, vagyis változatlanul szívesen fogadják a forró levest, teát, de már szilárdat is esznek. A "spenót" szó hallatán ma este Nagy Navarro Balázs szeme úgy felcsillant, mint egy kisgyereké (jelentem: több harcostársával ellentétben simán visszatért a táplálkozáshoz).

Ma az MTVA biztonsági őrei valószínűleg azt hitték, feladták, ugyanis reggel elvitték az egyik lakókocsit, aztán a sztrájkőrséget teljesítő hölgyek nekiálltak pakolni.Csakhogy a lakókocsit vizsgázni vitték, és még mindig maradt három. Az egyikbe pakolták az üdítőkészletet, hogy a Vasas Szakszervezettől kapott sörsátrat végre ne raktárnak, hanem melegedőnek használhassák. Vagyis eszükben sincs feladni, sokkal inkább felkészültek a hidegre.

Remekül sikerült, egy bibivel: a szőnyegek, mosógépalátétek és egyebek jó részét - amelyeken egészen máig kint álltak - bevitték szigetelésnek. Ha valakinek akad fölös szőnyege, egyebe, máris indulhat vele. Ezen kívül szükségük van három spirálfüzetre - az egyikbe az éhségsztrájk alatt kapott remek levesek receptjeit akarják összegyűjteni - és AA-s elemre minden mennyiségben.

Rossz hír, hogy hiába kértek 95-ös benzint, valaki keveréket vitt. Ez csak azután derült ki, hogy mindkét aggregátorba töltöttek belőle. Szerelő reggel megy, de fennáll annak lehetősége, hogy mindkettőt elviszi.

Ugye nem kell külön kérnem, hogy ha valakinek van egy elfekvő aggrija, adja kölcsön legalább addig, amíg a másik kettőt rendbehozzák?

Ma akkor értünk oda, amikor az utolsó látogató távozott. Átmenetileg mindössze három kiéhezett nőre maradt a tábor (és az immár otthonos pikniksátor). Én ugyan nem vagyok egy halálos fegyver, de elég mozgékony ahhoz, hogy szükség esetén két embert lefoglalok, párom a méreteinél fogva úgyszintén, hát tovább maradtunk, mint azt eredetileg terveztük.

Balázs fél tízre ígérkezett, de még előtte befutott egy flaska forró teával, egy fiatal nő - valószínűleg a lánya - társaságában. Nem sokkal utánuk megérkezett a tea- és paradicsomleves utánpótlás, majd egy fiatal srác könnyű öltözetben, notebook-táskával.

Na, ő volt a Washington Times újságírója.

Vagyis aki még nem vette volna észre: lehet, hogy Nagy Navarro Balázs nevét itthon még mindig nem ismerik elegen, egyesek megpróbálják elbagatellizálni, amit képvisel, de egy ideje világhírű....

S miután beinvitálta a Times munkatársát a leglakájosabb lakókocsiba, az egyik éhségsztrájkolótól megtudtuk: tegnap is voltak ott valamelyik amerikai sajtóorgánumtól. Megcsinálták velük a riportot, aztán átmentek a másik kapuhoz, hogy meghallgassák a másik felet is. Valószínűleg meglepődtek a válaszon, ami mindössze annyi volt, hogy nem beszélnek angolul.

Azért ez több mint ciki...

Nagy Navarro Balázs tegnapra hirdetett újságíró szolidaritási napot a Kunigunda útjára. Nem azért nem írtam róla, mert senki nem ment oda. Kivételesen én nem mentem, de ma rákérdeztem: ketten ott voltak... Szávuly Aranka szerint azért csak ennyien, mert aki akart, már járt náluk. Szerintem pedig vissza kellett volna csoszogniuk.

A ma esti programot semmiért se hagytam volna ki (és sajnálhatja, aki megtette). Kerényi Ákos (as. Akhim' Da) javasolta még a hét elején, hogy hozzunk össze egy zenés flash mobot.

Rajtunk nem múlt. Valamikor ütős voltam, még megvannak a hangszereim. Kiválasztottam néhány aprót, ami minden előképzettség és magyarázat nélkül zörög, állványostól felkaptuk a pergődobot, aztán irány a Kunigunda.

Természetesen mások is hoztak ezt-azt. Legfeltűnőbb egy kék műanyag hordó volt, amit egy madzaggal körbetekert seprűnyéllel kellett verni. Büszke tulajdonosa egyáltalán nem tud dobolni, és azt is bevallotta, hogy oltást kapott zene ellen.

Nem ő volt az egyetlen, de ettől lett szép és vidám az este.

Ákos néhány afrikai dobbal és pár kolomppal jelent meg. A kis hangszereket szétosztotta, megnézte, mik vannak még, aztán két részre osztotta a "zenekart", és megtartotta a próbát. Ez abból állt, hogy bemutatott két egyszerű ritmust, amit le kellett utánozni. Rögtön kiderült: hárman a tüntető sípunkat se felejtettük otthon. Nádi hegedűt senki nem hozott, de így is szép ricsajt csaptunk. Még ritmizáltuk és elordítoztuk, hogy "Üs-sük ki!", illetve "Hír-hami-sí-tók!", és ezzel kész is volt a műsor.

A kész műsor viszont arra való, hogy előadják, hát megtettük. A tehetséget és a ritmusérzéket itt-ott a lelkesedés pótolta, de ettől volt felemelő. Természetesen nekünk - sokan még táncra is perdültek -, az MTVA recepcióján ücsörgő biztonságiaknak nem biztos, de nem szóltak.

Önfeledt ricsajozásunkat megszakította egy vers.

Mivel az előadás csodálatos volt (elnézést, az előadó nevét nem tudom), rögtön kiderítettük magunkról, hogy kulturális rendezvény szereplői vagyunk. Már csak azért is, mert a koncertet másodszor Nagy Navarro Balázs állította le, és ő is azt mondta. Meg azt, hogy színészeket és más előadóművészeket is várnak, helyt adnak mindennek, ami kultúra. Utána bejelentette: az éhségsztrájknak vége, a demonstráció marad. Várják a csatlakozókat, és ha valaki éhezni akar, 48 óránál hosszabb ideig nem hagyják, szendvicset majszolni pedig nem illik előtte.

Végül Balázs azt kérte, köszöntsük tapssal azokat, akik napról napra kitartanak az éhségsztrájkolók mellett. Dumledore szokott ilyet kérni a Harry Potterben - és mi is ugyanolyan lelkesen tapsoltunk az MTVA előtt, mint a növendékboszik és -varázslók a Roxfort ebédlőjében.

A rövid beszéd után folytattuk az előadást, de azért megengedtük egyik ottani barátunknak, hogy felolvassa novelláját. Addig pihent a kezünk, de legfőképpen mindenki kinézte magának, milyen hangszeren akar a szünet után játszani.

Hazafelé elöntött a kultúra, legalábbis eljutottam Arany Jánoshoz, közelebbről A walesi bárdok végéhez:

"De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát."

A kordonbontás óta csend van a Kunigundja útján. Az arra bóklászó akár azt is hihetné, hogy végre békén hagyják az éhségsztrájkolókat. Látszólag úgy tűnik, senki nem törődik velük az arra látogatókon kívül, de a látszat szokás szerint csalóka. Miután Nagy Navarro Balázsék megtették feljelentésüket, nem szól a kínzene és esténként nem világítanak négy - egyenként kb. 500 Wattos - reflektorral az arcukba, ám a hangfal változatlanul a fejük fölött lóg, és a reflektorok is az üvegportál mögött állnak.

Írhatnám, hogy mindkettőt ott felejtették, de - ki tudja, miért? - ezt kötve hiszem. Inkább arra gondolok, hogy így mindenféle hurcolás és szerelés nélkül bármikor újra bekapcsolhatják valamennyit... Ha mégse, az se túl szép, hogy fenyegetésként ott hagyták.

Mi van? Hogy Balázs szilveszterkor a Kossuth téren bejelentette, hogy ő és Szávuly Aranka abbahagyják 22 napos éhségsztrájkjukat, tehát vége? Tévedés! Ők ketten tényleg esznek már, de megérkezett a váltás, és a korábbi éhezők is ott őrködnek éjjel-nappal. Vagyis változatlanul várják a forró levest, teát, egyetértő, jó szót. Az első kettő melegen tartja őket az egyre fokozódó hidegben, a baráti szó pedig erőt ad nekik a kitartáshoz. Ahhoz, hogy képesek legyenek kitartani akár hófúvásban is - nemcsak magukért. Azokért is, akiket Bolgár György is hiányolt műsorában: a szakma képviselőit. A civilek ugyanis értik, hogy a harc róluk is szól, be is szállnak tisztességgel.

A külföldi sajtó folyamatosan érdeklődik. Tegnap egy holland tévéstáb ment ki, ma reggel a BBC. Ők már nemcsak a részben guruló éhség-, részben ülősztrájkról, annak okáról és céljairól érdeklődtek, hanem a rogyadozó magyar helyzetről is.

Kora délután Nagy Navarro Balázs tartott sajtótájékoztatót. Csodák csodájára a köztévé stábja futott be elsőként, aztán az MTI, majd sorra a magyar média képviselői. (A közmédia kedvéért írom: nem érdemes hamisítani, megvan a hangfelvétel.)

Nagy Navarro Balázs az elmúlt napok történéseire reagált. Elmondta, azóta nem kínozzák őket gestapós és ÁVO-s módszerekkel, amióta büntető feljelentést tettek. Akárcsak a lebontott kordon miatt személyes szabadság korlátozása és önbíráskodás miatt.

- Szégyen és gyalázat - mondta -, hogy 2011. december 10-én elkezdtünk egy tiltakozást, és 2012 januárjában, az újévben még itt kell lennünk. Szégyen és gyalázat, hogy a hírhamisítók egy része még mindig itt van a mögöttem lévő épületben, és továbbra is manipulálják a híreket.

Bizonyítékként a január 2-i megatüntetést említette, amiről a közmédia riportere "lemaradt", valahogy nem vette észre, mennyien vannak a körülötte lévő utcákban. Arról, hogy felelősségre vonták, egyetlen szót se lehetett hallani...

- Szabó László kommunikációs igazgató azóta távozott. Követeljük, hogy hozzák nyilvánosságra, mik voltak a feltételei ennek a közös megegyezésnek, hány adóforintunkba került ez.

Mást is követelnek. Azt, hogy - szintén adóforintokból - milyen javadalmazással hagyták el az intézményt azok a korábbi vezetők, akik hónapok vagy évek óta nem dolgoztak a közmédiában, mégis csak a csoportos létszámleépítés keretében, közös megegyezéssel távoztak.

Nagy Navarro beszélt még a Lomnici-ügyről - az ominózus riporter szerződését nem hosszabbították meg -, eltávolított vagy megfenyegetett kollégákról. Kitért arra is, hogy bár Szalai Annamáriához december 8-án - vagyis az éhségsztrájk kezdete előtt - benyújtotta beadványát annak kivizsgálására, mi történt a Cohn Bendit-ügyben - sőt, ügyekben, hisz sok száz hasonló eset történt -, illetve a Lomnici-ügyben. Válaszként annyit kaptak, hogy hiánypótlást kérnek.

Zárszóként arra kérte hazai újságíró kollégáit, hogy holnap (2011. január 6-án) vállaljanak velük szolidaritást, vagyis menjenek az MTVA székháza elé.

- Legyen ez a sajtó szolidaritásának a napja, jöjjenek ide az éhségsztrájkolókhoz neves és kevésbé neves újságírók, tegyenek itt hitet amellett, hogy kiállnak a sajtószabadság és a demokrácia mellett.

(Remélem, sokan elmennek, mert eddig nem nagyon tolongtak...)

Végül azt kérte a megjelentektől, próbáljanak vele és Szávuly Arankával bemenni a szobájukba. Aznap este ugyanis, amikor egy asszisztenssel leküldték a rendkívüli felmondólevelet, a belépőkártyájukat is bevonták, de azt mondták, vendégkártyával bemehetnek. (Ha nem csal az emlékezetem, erről közleményt is kiadtak.)

Ma elég sokan láttuk-hallottuk: már vendégkártyát se kaphatnak, vagyis még a személyes holmijukat se hozhatják ki a szobájukból.

Igen: még mindig az ő szobájuk. Ugyanis hiába rúgták ki őket, szakszervezeti vezetők maradtak. Az épületből, ahol cirka kétszáz tagjuk van, nem zárhatják ki őket. Vagyis elképzelhető, hogy megy az újabb feljelentés, egyebek közt lopás gyanúja miatt...

Amíg tartott a sajtótájékoztató, megjelent egy olasz tévéstáb. Egy szót se értettek az egészből, de nem tétlenkedtek. Operatőrük vágóképeket készített az éhségsztrájkolókról, a hajnali szélviharban kikötött karácsonyfáról, az üdítőkészletről, a fölötte virító kameráról, reflektorokról és hangfalról. Utána az interjú is elkészült, s mialatt az olaszok Nagy Navarro Balázzsal beszélgettek, egy német rádió riportere Szávuly Arankát kapta mikrofonvégre.

Szerintem a holnap nemcsak a sajtó szolidaritásának, hanem becsületének napja is lesz. Csekély kivételtől eltekintve a magyar újságírók legfeljebb drukkoltak az éhségsztrájkolóknak. Ha holnap is ezt teszik...

Kacsa volt, hogy a bóvlikormány, a köztársaság nélkül hagyott köztársasági elnök (aki még meg is ünnepelte, hogy az új alaptörvény értelmében ő tulajdonképpen nincs), a hozzájuk közel állók, valamint családtagjai loptak az Operaházból. Fülsértően hápogó kacsa volt, mégse hallotta meg senki.

Én se, pedig számtalanszor jártam az épületben (nemcsak a nézőtéren), emlékeznem kellett volna arra, hogy nincsenek réz korlátgömbök. Emlékeztem is, csak azt hittem, amióta nem futja operajegyre, felszereltek párat.

Azt is jól tudtam, hogy tilos a dohányzás, de arra gondoltam, hogy egy ekkora buli tiszteletére feloldják a tilalmat és becsempésznek pár kristályhamutartót (nemzeti nagyságoknak az jár) ama bizonyos alagúton.

Az ott felejtett büfészámla kissé meglepett. 13 millát költöttek magukra többek közt a kint ünneplők (= köz) pénzéből. Ennyiből csak futotta egy tisztességes vacsorára, de még arra is, hogy patakokban folyjanak a márkás piák. Az, hogy a vendégek ennek ellenére tízezres büféadóssággal léptek le, csak azzal volt magyarázható, hogy sonkás szendvicsre vágytak, és a kis naivak azt hitték, azt is ingyen adják (akárcsak Selmeczy Kuszafog Gabriella anno a teszkós stangliról...)

Ráadásul Ókovács Szilveszter, az Operaház igazgatója és a hazudozásáról közismert MTVA műsorvezetője nyafogta tele a sajtót ahelyett, hogy állásai megvédése érdekében saját zsebből pótolta volna a hiányt.

Persze, hogy nem igaz az egész, mégse csodálkozom, hogy elhittük. Azon se, hogy Török Zsolt sietve közleményt körmölt a hírrel kapcsolatban.

Pedig a kristályhamutartón fenn kellett volna akadnunk. Akinek pont operaházi kristály kell, nem hamutartókat vág zsebre, hanem viszi a csillárt, arról pedig szó se volt.

A szomorú a dologban, hogy azért hittük el, mert ezekkel kapcsolatban már mindent elhiszünk. Amilyen vehemenciával szétlopták az országot, okkal-joggal tartottuk hihetőnek, hogy enyves kezüket még saját maguk ünneplése közben se voltak képesek megmosni.

Megjegyzem: azt, amit mégse loptak el, sose volt ott. Azt viszont nem hinném, hogy közönséges üvegpohárból pezsgőztek....

Ma egészen picike demón jártunk, de így is tervezték. Nagy Navarro Balázzsal az élén a Tiszta Kezek mozgalma így is sokkolta a Nemzeti Galéria alkalmazottait.

A kis demót úgy hirdették meg, hogy a Turul szobornál gyülekezünk. A gárdisták azon nyomban eldöntötték, hogy megvédik tőlünk a madarat, ezért sajtótájékoztatója elején Balázs megkért minket, ne menjünk egy méterrel közelebb a szoborhoz...

...amit egyébként senki nem akart tőlünk megvédeni. Hazatérve ez a rejtély megoldódott: egy turullal arrébb mentek. Pedig Navarroék felhívásában világos volt, hogy a gyülekező után megtekintjük Kerényi bérpiktorainak kiállítását a Nemzeti Galériában. Azzal, hogy a XII. kerületi turul mellett keresték, sokadszor akasztották ki a kultúrszintjelző mutatóját...

A madarat - amely Balázs szerint inkább griff vagy sas, mint turul - annál is inkább békén hagytuk, mert nem azért mentünk oda, hogy ledöntsük. Nagy Navarro mondanivalója jobban érdekelt minket.

A Kerényi-tárlat 13 milliót emésztett fel - képenként átlag másfél millát -, de ez csak egy része annak, ami manapság a kultúra ellen történik. Balázs nem kis felháborodással mondta el: annak árát, hogy a közmédiát 75 milliárddal támogatják, a színházvilág fizeti meg.

(Évszázadok óta köztudott, hogy a hazug bóvlihűség sokba kerül... - by én)

Rosszul járnak a balett- és néptáncosok is. Ez már egy mailből derült ki. Egy néptánc koreográfus írta Nagy Navarronak bevallva: a helyzet az ő szavazatának is köszönhető. Rég megbánta... Volt egy másik mail is. Rövid és tömör, Jancsó Miklóstól. Ő se dicsérte a bóvlikormányt...

Nagy Navarro Balázs után Galkó Balázs színművész és Vágvölgyi B. András filmrendező, filmkritikus mondta el véleményét, majd a csapat megindult bevenni a Nemzeti Galériát. Legalábbis úgy tűnt, hogy ez történik, valójában csak a Kerényi-tárlatot akartuk megnézni.

Odabent kiderült: egy jegy 2700 forint, de lehet csoportost is kérni, úgy személyenként csak 2100. Néhányan azonnal hátraarcot csináltak. Párom és én az épület előtt vártunk.

Mint kiderült, ezzel csak nyertünk. Egy ismerősünk legalábbis azt mondta, sokszor látta már a képeket a neten (mi is), de a személyes találkozó sokkolta. Megvenni egyet se akar.

Az üvegajtón bepillantva átéreztem azt, amit mélységes egyetértésnek neveznek. Frászt kapnék, ha hazatérve bármelyik mázolmányt meglátnám a falon...

A következő demonstrációról Terry Black adott hírt a facebookon. Íme:

"Mindenki aki nem támogatja ennek a kormánynak a tevékenységét Mindazok akik Demokráciában szeretnének élni Mind azok akik a Sajtószabadság mellett vannakMind azok akik a megszerzett jogok megtartását akarják Mind azok akik békében becsületben szeretnének élni Magyarországon azokat 2012.01.07-én szombaton 14 órakor az 56 emlékműnél várunk !!!!!!! Add tovább hogy sokan legyünk !"

Biztos voltam benne, hogy sokan leszünk, de abban reménykedni se mertem, hogy ennyien utálják a bóvlikormányt. Legfőképpen a fejét.

Úgy érkezett, akár egy patkány: alagúton át. Az egykori párbajtőröző olimpiai bajnok úgyszintén. Na persze, csapatban. Akkor és most is. A sportból meg egyébként is kivénhedt...

Akiknek elvették jogait, üresre lopták a zsebét, nyíltan jöttek. Velem együtt.

Előre tudtam: jóval a kezdet előtt kell érkeznem ahhoz, hogy jó helyet kapjak. A fél hetes rendezvényre öt után pár perccel estem be. A tömeg már gyülekezett, de még lehetett ismerősökkel beszélgetni. Legfőképpen azokkal, akikkel az éhségsztrájkolók között találkoztam. (Találkoztam? Összebarátkoztam...)

Azt, ami ma az Operaház környékén történt, kár lenne szimpla tudósítássá alacsonyítani. Nem is tudnám, hisz része voltam - egy káposztafej a százezerből. A képeket se a szövegbe teszem be, hanem a post végére.

Emóciók következnek. Először az enyémek, aztán pároméi, akitől úgy elszakadtam, hogy a tüntetés után itthon találkoztunk.

Az est sztárja Nagy Navarro Balázs lett annak ellenére, hogy nem szerepelt a szónokok listáján. Nem felejtettük el, hogy azt a nagy összefogást egyebek közt megelőzte 22 napos éhségsztrájkja. Amikor meglátták, hogy kamerájával felment a színpadra (a második sorba, fotózhatatlanul), úgy éltették, hogy kénytelen volt megszólalni. Megköszönte, hogy ennyien eljöttünk, pedig akkor még javában gyülekeztünk...

Azt, hogy engedjük az Oktogon felé az Operaház előtt állókat, mert a helyet nem foglalták le, hiába kérték. A tüntetők még a környező utcákban is úgy álltak, mint a heringek. Amikor a kérés elhangzott, környezetem derültségére megjegyeztem: előre szóltam, a Hősök teréig kéne lefoglalni az Andrássy utat.

A rendőrök gyorsan reagáltak: lezártak a Nagykörútból annyit, amennyit ad hoc elfoglaltunk.

Ezt persze a színpad előtti kordonnak támaszkodva nem láthattam. A verekedésről is csak hallottam. Éhségsztrájkban szerzett ismerősöm - egy rendező, akinek a tömeget kellett volna pásztázni, de elakadt - könyörgött, hívjanak rendőrt, mert a sarkon neonácik vernek embereket.

Erről párom referált, nem túl részletesen: volt némi bunyó, aztán jöttek a rendőrök és szétszedték őket.

Egyébként a DK-sokkal tüntetett. Amikor feltűnt Gyurcsány, átmenetileg kiürült az Andrássy út egyik oldala. A tüntetők a lehető legközelebb akartak nyomulni ahhoz az emberhez, akit a politikusok máig mesterséges karanténban tartanak...

Tehát ébresztő!

Százezres tüntetés a magyar köztársaságban ritkán jön össze. (Magyarországon előfordulhat még...). Az utóbbi másfél évben történtek alatt se, mert a hangadó ellenzékiek olyan szinten köpdösték egymást, hogy támogatóik még hívásra se mentek el a "másik" rendezvényére.

Most, hogy megszűnt a köztársaság, képesek voltak összefogni. Annyira, hogy azok, akik még mindig hatalmasnak hirdetik magukat, patkány módra kúsztak be az Operaházba.

Zabszemmel a hátsójukban ünnepelték magukat. Alagúton át jöttek-mentek, magukból kiindulva félve azoktól, akik "csak" megbuktatni készülnek őket.

Engem rohadtul nem érdekelnek a nevek, de ezek után három embert akarok egy asztalnál látni: elnököm, Gyurcsány Ferenc, az MSZP elnöke, Mesterházy Attila, valamint az LMP elnöke, Schiffer András.

Jelenleg ez a három ember még abban se lenne képes megegyezni, milyen alakú legyen az asztal, amely mellé leülnek. Javaslatom az egyenlő oldalú háromszög...

P. S.: a németek is tüntettek mellettünk. Fb-link: http://www.facebook.com/events/278912438825318/

És most a képek:

Rendhagyó és boldog. Annak ellenére, hogy bóvli kormányunk jóvoltából pocsék év elé nézünk. És annak ellenére, hogy a közpénzből fenntartott bóvlimédia tovább hamisítja a híreket. Egy felelőst ugyan kirúgtak, de a többi megdöbbentő közönnyel nézi, hogy emberek éheznek a becsületért.

Nagy Navarro Balázs és Szávuly Aranka 22 napig.

Ezek még azt is képesek lettek volna végignézni, hogy ott halnak éhen az MTVA székháza előtt.

...és talán ez adta meg az utolsó lökést ahhoz, hogy egy fásultságba töppedt ország épeszű, jóérzésű emberei rájöjjenek: el lehet fogadni, ha a másik másképp gondolkodik.

Valami - végre jó - végképp elkezdődött...

Szilveszterkor a Kossuth térre akartunk menni, de az éhségsztrájkolók azt kérték, inkább a Kunigunda útjára menjünk, nehogy távollétükben lehetetlenné tegyék visszatérésüket. Politikusokat is hívtak, lehetőleg országgyűlési képviselőt, bármelyik pártból.

Jöttek. Szabó Zoltán, aki magánemberként rendre meglátogatta a sztrájkolókat, szilveszterkor a DK elnökségi tagjaként érkezett. Először Pál Tibor MSZP-s képviselővel beszélgetett, majd az őt váltó Szanyi Tiborral.

Én meg lestem. A bóvlikormány és hírharangja elintézte, hogy olyan emberek beszélgessenek el barátként, akik pár hónapja még késznek mutatkoztak egymás torkát elharapni.

Amikor a Klubrádió elkezdett élőben sugározni a Kossuth térről, úgy álltuk körül a rádiót, mint egy tábortüzet.(Sose gondoltam volna, hogy TGM-nek van humora, azt meg még kevésbé, hogy TGM beszéde közben összevigyorgok Szanyival. Ez se rossz, és ezt is a bóvlibanda hozta össze.)

Hallottuk a köztársaság, a demokrácia éltetését, a lelkes bekiabálásokat, mondtuk az esküt a Kossuth tériekkel.

Egyértelmű volt: a Klubrádió riportere hatalmasat tévedett, amikor azt mondta, pár százan vannak, de jó volt megtudni az első visszatérőtől: tele volt a tér! Aztán jött valaki, aki képet is mutatott - egyértelműen nem pár száz, hanem több ezer ember!

Nem mellékesen ezt is a bóvlikormány hozta össze. Szilveszter este buliba  szokás rohanni, nem tüntetésre. Most úgy háromezren úgy vélték, a buli várhat... akár egy évig is. Bár szerintem a Tiszta Kezek jó buli...

Szanyi után Molnár Zsolt vette át a képviselői őrséget. Akkor már Szabó Zoltán nem volt ott, így párom és én beszélgettünk vele DK-sként. Abban egyeztünk meg, hogy fátylat borítunk a múltra. Mi hárman. Arra még várnunk kell (sajnos), hogy nagyjaink kövessék a példánkat...

Volt egy undorító intermezzo: Megya, a millás éhségsztrájkoló talált egy kajával telt reklámszatyrot. Senki nem tudta, hogy került oda, de nem is volt sokáig az éhségsztrájkra kijelölt helyen. Elvitték.

Ezt csak azért említettem meg, mert egy megrágott sonkás kifli képe már megjelent a neten. Ugyanolyan amatőr lejáratási kísérlet volt, mint a szilveszteri kajás zacsi. Arra az esetre, ha megint megjelenne a fénykép, leírom: a kijelölt hely mellett van a parkoló, őrbódéval, meghatározott időközönként őrségváltással. Nem nagy dolog váltás közben észrevétlenül leejteni egy reklámszatyrot a karácsonyfa mellé...

Balázs valamivel tíz előtt ért vissza a Kunigundába. Az utóbbi három hét nagyon megviselte, mégis erőteljesnek tűnt. Valami nagyon fontosat indított el. Valamit, ami kell ahhoz, hogy Magyarország mihamarabb köztársaság lehessen - immár negyedszer.

Még ahhoz is volt ereje, hogy vidám bujócskába kezdjen egy kisgyerekkel.

Teljesen váratlanul betoppant egy szakszervezeti vezető. Sajnos nem hallottam a nevét, de azt igen, hogy egyetértéséről és támogatásáról biztosította Balázst, aki azt kérte, írjon a vendégkönyvbe. A pezsgőt, amit az úrtól kapott, természetesen nem bontotta ki.

Valamivel később azt hittük, káprázik a szemünk. Halványlila báliruhában olyan jelenés érkezett, amilyet valószínűleg nagyon régen nem látott egyikünk se. Olyan szeretettel üdvözölte Balázst, hogy azt hittük, rokonok, de tévedtünk. A fiatal nő fideszes megyei képviselő, a társaságában érkező elegáns úr pedig szintén fideszes alpolgármester.

Éjfél előtt meghallgattuk az elnöki beszédet. Na, nem Schmittét, hanem Nagy Navarro Balázsét, a Tiszta Kezek Mozgalom elnökéét. A legfontosabb, amit bejelentett: senki nem éhezik tovább, de maradnak a helyükön. Az éhségsztrájk éjfél után átalakul ülősztrájkká.

Kétségtelenül mi hallottuk a legtökéletesebb évköszöntőt. Egyszerű, barátoknak szóló beszéd volt súgógép nélkül, és még az a vész se fenyegetett minket, hogy az elnök kisétál a képből...

Szokott sapkájában, takaró palásttal a vállán, műanyag pohárral a kezében állt az asztalfőn (Kéretik nem kekeckedni: van asztal, ha első látásra nem is tűnik annak.) A végén bejelentette: szívesen koccintana mindenkivel, de nem kapott pezsgőt.

Kapott, de még nem volt éjfél. Ebből lett egy kis kavarodás, hisz ahány órát megnéztek, annyi perc volt még hátra a köztársaságból. Közben a férfiak nekiálltak pezsgőt bontani. A durrogás elmaradt, hisz a kölyökpezsgő legfeljebb szisszen. Valaki szólt, hogy éjfél van, más szerint viszont még két percet várnunk kellett. A perclicitbe épp beszállt volna még egy versenyző, amikor valaki bekapcsolta a rádiót és meghallottuk a Himnuszt.

Együtt énekeltük, mint a kordonbontás után, s közben odabent a biztonságiak is feszes vigyázzba vágták magukat.

Az utolsó hang elhaltával megszűnt a harmadik magyar köztársaság. Ebben a tudatban döntöttük el: tényleg boldogok leszünk az új évben.

Balázs ezt kívánta nekünk. Úgy gondoltam, Himnusz után odamegyünk hozzá, de nem így történt - ő jött hozzánk. Palásttal a vállán körbejárta a területet, és mindenkivel koccintott.

Utána alkalmi kórust alkottak azok, akik tudnak énekelni (lelkes hallgatóság voltam). Elsőként az Internacionálé csendült fel, aztán a Marseilles, majd a legkülönfélébb mozgalmi és tábori dalok. Amikor elbúcsúztunk, épp a vidám magyar népdaloknál tartottak.

Ma csak rövid látogatást tettünk. Balázs éjféli bejelentése ellenére egy falat kaját se láttam sehol, ennek ellenére remélem, hogy ha nem is azon a helyen, de már esznek. Nem kérdeztem. A hangulat igazi boldog újévi volt - a holnapi tüntetésre készültünk.

Az első olyanra, amit együtt szervez az ellenzék.

Ahogy Rab László (NOL) írta a facebook üzenőfalán:

"Túlontúl ismert tettesek az éjjel ellopták kedvenc köztársaságom. A tolvajok lakolni fognak érte. Hétfőn este az Oktogon felől érkezem. Érkezz onnan te is, mert másfelől nem lehet. Gyere gyalog, mert a kisföldalatti nem áll meg az Operánál. Tudj róla, hogy a tiltakozó gyűlés 18.30-kor kezdődik. Köszöntsük együtt a puccos görénykurzust!"

Akkor hát hajrá az Oktogon felől, gyalog, meleg ruhában!

Az Orbán-i idézetettel legutóbb az éhségsztrájkolóknál találkoztam. Egy látogató hozta, tacepoként lógott a kapun, amíg hagyták.

Sose gondoltam volna magamról, hogy átveszem, de arra, ami ma történt, nem találtam jobbat...

A kordonnal szenteste délelőttje óta megy a huzavona. Aznap úgy akadályozták meg a kapu bezárását, hogy az útjába ültek. Azóta még éjjel is őrködnek. Máig sikerrel jártak...

- A sátor előtt ültem, de elaludtam - idézte fel az éjszaka-kora hajnalban történteket az őr. - Volt velem egy hölgy, sajnos nem tudok rájönni, kicsoda. Épp a poharakat mosta el, amikor kijöttek bezárni a kaput.

Vagyis, mint betörők osontak a kordonhoz. A sötétség leple alatt, akkor, amikor épp senki nem volt ott, hogy az éhezéstől legyengült emberek és a biztonságiak közé álljon.

Arra persze a mai napig nem gondolnak, hogy a XXI. században élünk, létezik mobiltelefon és internet. A riadólánc gyakorlat híján ugyan nem sikerült tökéletesre, de ahhoz képest, hogy most próbáltuk először, viszonylag gyorsan összejött.

Mire Varju László, a DK pártigazgatója odaért, bezárták a kaput, de egy országgyűlési képviselőt kénytelenek voltak beengedni. Nem sokkal később megérkezett Ledvai Ildikó és Harangozó Tamás az MSZP-től.

Érketésünkkor a szimpatizánsok gyors reagálású ad hoc kommandója állt a kerítés egyik oldalán, bent pedig a sztrájkolók. Köztük egy csapat biztonságis, gondosan ügyelve arra, hogy senki ne tudjon bemenni. Nem is akartunk. Akkor még...

Akkor ugyanis épp Nagy Navarro Balázs beszélt, s mint mindig, rá figyeltünk. Elzárták őket a lakókocsiktól, ahol egyebek közt teát tudnak melegíteni, nem akarták beengedni a vesemedence gyulladással küzdő Kembe Sorel-Arthurt, aki nem mellékesen még mindig a Duna Televízió dolgozója, a Gestapo és az AVH módszereivel kínozzák őket...

Balázst hallgatva a rácsra függesztett feliratokat néztem, amelyek szerint bárki bármikor kijöhetett. Világos volt: vissza senki...

Közben az épületből előkerültek a képviselők. Varju László alaposan szemügyre vette a kordon rögzítését, hatalmas szerszámos táskájából elővett egy villáskulcsot, és kiadta az utasítást:

- Bontsuk le!

Szavai úgy hatottak, mint startpisztoly egy futóversenyen. Bentről Lendvai Ildikó segített, kintről a civil szimpatizánsok. A biztonságiak pillanatok alatt eltűntek, a kivezényelt rendőrök meg se mozdultak.

- Orbán Viktorok vagyunk! - kiáltott fel valaki, és a többiek átvették.

Segített mindenki, így a kordon néhány perc alatt a földön feküdt. Pásztor Tibor V. kerületi MSZP-s frakcióvezető biztos, ami biztos alapon egy biciklilánccal még le is lakatolta az egyik darabot.

Betódultunk... az eufóriától homályos tekintetek kapcsolódtak egymásba, kezek ráztak kezeket, veregettek vállakat. Nagy Navarro kérésére elénekeltük a Himnuszt...

A két MSZP-s azonnal bement, Varju kint maradt, a biztonság kedvéért kézben tartva a villáskulcsot.

Hamar kiderült: forró tea már alig akad, a közeli benzinkúttól pedig csak kávét tudtak hozni, amit a sztrájkolók nem isznak. A huszadik napja éhező Nagy Navarro teát kért, de várnia kellett, amíg a lakókocsiban megmelegítik...

A rendőrség képviseletében hamarosan megérkezett kísérőjével egy százados is. Csak annyit kért, őrizzük meg a nyugalmunkat, valamint mindenkit biztosított, hogy nem avatkoznak közbe. Megtapsoltuk őket, néhányan harsányan éltették a köztársaság rendőrségét.

Végszóra Schiffer András is befutott. Bár a kordonbontásról lemaradt, tájékozódni és a sajtónak nyilatkozni tudott. Ő, aki pár napja nem ismerte el a Gyorskocsi utcai koalíciót, talán most már beáll a sorba...

Az MSZP-sek is végeztek odabent. Megmutatták nekik dr. Böröcz István levelét, amelyből egyebek közt kiderül: azért kell eltávolítani az éhségsztrájkolókat az MTVA főbejárata elől, mert tűzveszélyes az adventi koszorújuk, illetve nem tudják, hogy egy bombariadó esetén miként ürítsék ki az épületet. Lendvai szerint a másik kapun...

A balesetveszély elhárítása érdekében a sztrájkolók és segítőig összeszedték a fűre fektetett kordondarabokat, a tévések pedig mindent bevittek a parkolóba. Ez az akció atrocitástól mentesre sikeredett. Sőt, ajtót nyitottak, amikor az egyik sztrájkoló bekopogott az épületbe, hogy átadja a levitézlett kordont tartó bilincseket és csavarokat.

Ami ma hajnalban történt, részben gyalázat, részben öngól. Gyalázat, mert még világosban is gyomorforgató dolog a fizikai teljesítőképességük végső határán lévő emberekre támadni. Sötétben az aljasságnak olyan végtelen netovábbja, amelynél mélyebbre aligha lehet süllyedni (azért számítunk rá, hogy sikerül). És öngól, mert olyan politikusok, akik pár hete még fröcsögtek egymásra, végre összefogtak.

Vagyis a bóvlikormány eszközeként hajbókoló izémédia összehozta az ellenzéket, és ezt csak megköszönni lehet.

Viszont az se véletlen, hogy távozásunkkor az éhségsztrájkolók azt kérték: ne menjünk messzire...

Tőlünk viszont egyértelműen féltek...

Az éhségsztrájkból mandulagyulladás gyanújával kiesett Kembe Sorel-Arthur immár vesemedence gyulladással küzd. Éhséget nem érez, de eszik, mert az antibiotikum miatt kell. Ennél sokkal többet nem foglalkozik magával. Pár napja a facebookon elindította a mai flash mobot, amelynek híre pillanatok alatt elterjedt a neten.

Nem akármilyen flah mob volt ez: azokért gyűltünk össze, akik azért éhségsztrájkolnak, aminek természetesnek kellene lennie: rúgják ki a hírhamisítókat, és a bóvlikormány közpénzből eltartott szócsöve legyen végre az, aminek nevezi magát: közmédia.

A hideg és annak ellenére, hogy a Kunigunda útja meglehetősen nehezen megközelíthető, sokan eljöttek. Az ismert embereket meg se kísérlem felsorolni, nem is akarom, ugyanis nem róluk szólt ez a megmozdulás.

Különösebb program nem volt, de azt megkaptuk, amit Sorel ígért: Dés Lászlóék zenéltek.

Nem túl sokáig, hisz a hangszerek rosszul tűrik a hideget, de sebaj! Dalra fakadt a tömeg, spontán választ adva arra a kínzenére, amit az MTVA múlt csütörtök óta sugároz az éhségsztrájkolóknak (amióta feljelentést tettek, lényegesen halkabban szól, de szól).

Ennyivel nem értük be. Az épület felé fordultunk, ahol egyetlen ablak mögött égett a villany. Jól láthattuk: az árnyékoló mögül kukkolnak, hát szolgáltattunk egy kis műsort, mielőtt unalmasnak bélyegeznek minket.

Volt ott minden: síp, dob, taps, és jól érthető "Gyertek ki!", "Sajtószabadságot!", "Demokráciát!", "Köztársaságot!" és hasonló kedvességek ordítása.

No meg ritmikusan, tapssal kísérve az, hogy "Navarro!"

Az újságíró, a szakszervezeti vezető, az Ember. Vagy csak úgy egyszerűen: a sztárunk.

Fogalmam sincs, eredetileg akart-e szólni hozzánk, de nem úszta meg. Egyszer csak meghallottam a hangját (meglepően erős ahhoz képest, hogy 19 napja nem evett). Amit mondott, valószínűleg nem jelentett újdonságot az egybegyűlteknek, mégis döbbent dühöt láttam az arcokon. Mert hiába tudtunk valamennyien a napokig tartó hangos zenéről, a reflektorokról, amelyekkel sötétedés után a szemükbe világítanak, hiába láttuk sokan a szobájukba csempészett megrágott szendvicsről készült fotót (egyébként mi a francot bizonyít egy ilyen fotó?), attól végighallgatni, akit így (is) próbálnak tönkretenni, mégis állja a sarat, megrázó volt.

Ahogy az is, amit ezen kívül mondott az éhségsztrájkról és céljairól.

Néha megszakította, mert muszáj volt tapssal vagy ordítással közbevágnunk. Amikor Balázs azt mondta, "Nem félünk!", vagy ezer hang ismételte utána, többször egymás után.

Mi tényleg nem. Azok odabent valószínűleg nagyon. Még az is lehet, hogy eszükbe jutott 2006 ősze...

Ha olyanok lennénk, mint azok, akiknek a hírhamisítók fényesre nyalják a valagát, nem álltunk volna meg az utcán.

Csakhogy nem vagyunk olyanok, és nem is szándékozunk odáig süllyedni.

Mármint a tényleges. Nem a bóvlikormányé, csak valószínűleg hallottak már David Halberstram azonos című könyvéről. Hogy senkinek se kelljen rohamban megvenni és elolvasni: a sajtóról szól.

Nem napjainkban és nem a magyarról. A sajtó viszont világszinten napjainkig úgy működik, ha nem úgyabbul. Bóvliék valószínűleg tisztában vannak ezzel, ezért igyekeznek elnyomni. Itthon félsikert értek el: a közmédiából könnyen tettnérhető hazugsággyárat csináltak. Önámító céljaik elérése érdekében azt is szemrebbenés nélkül nézik, hogy behódolni nem hajlandó médiamunkások és a hozzájuk csatlakozók immár két hete éheznek az MTVA kapujában. Azért, hogy fenntartsák a látszatot (amit ők talán elhisznek, a "köz" egyre inkább ébredezik kábulatából) a jelek szerint az emberélet se túlzott ár.

A sajtó már az éhségsztrájkra felzúdult. Nagy Navarró Balázst és társait napi rendszerességgel keresik fel kollégáik. Érthető módon magyarok kevésbé, külföldiek - akikre az immár duplán bóvli miniszterelnöknek semmiféle befolyása nincs - annál inkább.

A Klubrádió esete jó adag olaj volt a tűzre. Rég nem gondolja senki, hogy a magyar hallgatóságnak szüksége lenne egy ki tudja, hányadik, ismeretlenek által összedobott zenei csatornára.

Az alapján, ahogy a NOL megkísérelte bemutatni az Autorádió Kft-ben érdekelteket, kétség nem fér hozzá: a dupla bóvli egy újabb szemetet akar ránk zúdítani. Hallgatni persze nem kell - nekem legalábbis eszemben sincs ilyesmire vetemedni.

Ha egy nyomozóeb szagot fog, nem engedi...

A NOL első körben ugyan annyit derített ki, hogy Szerémi Hajnalka már megosztotta hallgatóságával a rétes lusta asszony módra receptjét, de a folytatásról senkinek ne legyenek kétségei. Ami késik, legfeljebb nem pontos - olvashatunk még Tamás Hajnalka ügyvezetőről, és a cégben szintúgy érdekelt Mészáros Lajosról is...

A blogger nem újságíró. Abból a szempontból semmiképpen, hogy hiába menne oda bárkihez interjút készíteni. Ha nem tud megnevezni egy médiát, amelynek nevében kérdez, elhajtják.

De ha a blogger egyszer újságíró volt, zsigerből megfogalmazza a kérdéseket és keres embert, aki válaszolni tud rájuk.

A blogger ez esetben megtalálta Mészáros Lajos egyik gyerekkori barátját, és megtudott tőle ezt-azt...

Az a bizonyos barát valódi életművészként jellemezte Mészárost. Afféle Pelikán elvtársként, akitől egyszer majd kérnek valamit...

Hősünk életművészete a rendszerváltás környékén bontakozott ki először egy óceánjáró hajón. Hogy ott szakács, pincér vagy matróz volt, homály fedi. Lényeg, hogy nem gazdagodott meg belőle, így hazajött és különféle zavaros üzletekbe kezdett, amelyek sorra becsődöltek.

A Fideszhez valószínűleg volt felesége révén csapódott: az asszony együtt járt egyetemre a kuszafogú kiflitolvajként elhírhedtült Selmeczi Gabriellával. (Ha úgy vesszük, a bóvli a kiflitolvajlással szökött szárba.)

A házasságnak rég vége, de a kapcsolat az kapcsolat. Hogy azóta Mészáros mi mindenbe vágott bele, a NOL kiderítette (link fentebb), beszélni viszont nem tudtak vele.

A barátnak nem jött össze: nem ilyennek ismerte meg az ő Pelikánját. Az életművész képébe nem fért bele, ezért felhívta és rákérdezett, ugyan már, miért/mennyiért vállalta a balek szerepét?

Se okot, se összeget nem mondott. Nem is kellett, ugyanis június 27-én kiszállt az Autorádió Kft-ből.

A bóvli rákészült a hatalom valódi gyakorlóinak elnyomására, de ezen a téren még itthon se érhet el teljes sikert. Ami a nemzetközi sajtó részéről vár rá, az nem koki lesz, nem is saller, hanem akkora pofon, amiből nehéz lesz talpra állni.

Ha egy ringben lennénk, a bíró úgy 5-nél tartana a számolásban...

Ez a vége, de ezzel kezdjétek:

"Az éhségsztrájkoló MTV dolgozókat - Nagy Navarro Balázst és Szávuly Arankát, akiket ma rendkívüli felmondással jogtalanul kirugtak - már nem is engedik be az épületben lévő melegedő szobájukba, letiltották a belépőkártyájukat. Még a cuccukat sem tudják kihozni, kísérővel sem engedik, hogy a gyógyszerükért bejussanak. Sőt, más sem juthat már be, mert a szobájukat le is pecsételték."

Ma megtörtént az, amire rég számítottam, s aminek soha nem lett volna szabad megtörténnie: a becstelen bóvlimédia akárkicsodái ki akarták rúgni azokat, akik tizenhetedik napja éhségsztrájkolnak a becsületért.

Igen: akárkicsodái. Név ugyanis nincs mögötte. Aki bevállalta, egy becsokizott, noname szőke (igazából barnából őszülő sárgára festett) törpe, valószínűleg az utolsó abban a rangsorban, akinek a kezébe lehetett nyomni a felmondólevelet.

De haladjunk sorjában...

Ami történt, attól majdnem elakadt a szavam, pedig aki ismer, tanúsíthatja: ez nem fordul elő túl gyakran. Immár szokásunk szerint kimentünk pár órára csatlakozni Nagy Navarro Balázsék éhségsztrájkoló csapatához. Ezúttal nemcsak párommal mentem: velünk tartott Bács Márton, a DK elnökségi tagja. Nem politikusként, hanem részben magánemberként, részben jogászként. Épp azért kérte, hogy velünk jöhessen, mert még a látszatát is el akarta kerülni annak, hogy az éhezők népszerűségét akarja kihasználni a saját vagy pártja céljai megvalósításában. Velünk - az éhségsztrájk című nonstop buli állandó vendégeivel - nyugodtan jöhetett.

Jött is szívesen, fahéjas tea képében a karácsony feelinggel, aláírta a Cohn Bendit-ügyben szerkesztett petíciót, és elbeszélgetett a sztrájkolókkal. Balázs épp nem volt ott, de hamarosan megérkezett, így vele is tudott váltani pár szót...

...mielőtt megjelent egy civil ruhás, magát biztonsági vezetőnek tituláló férfi, és hevesen tiltakozott az ellen, hogy fotózzuk. Nagy Navarro Balázs erre felhívta a figyelmét arra a kamerára, amely miatt hónapokkal ezelőtt az adatvédelmi ombudsmanhoz fordultak, de még mindig felvesz mindent, ami a székház előtt történik. Többek közt minket...

Nagy Navarro Balázs kérdésére kórusban válaszoltuk: NEM, NEM EGYEZTÜNK BELE ABBA, HOGY FELVÉTEL KÉSZÜLJÖN RÓLUNK!

Az állítólagos biztonsági főnök tagadni próbált, de - tekintve, kiket próbált átverni - nem aratott átütő sikert. Ráadásul Balázs kibökte a nyakában lógó "Press" kártyát, és kérdőre vonta: ugyan, miért van újságíró belépője egy biztonsági őrnek?

Ja, hogy miért jött egyáltalán ki? Azért, hogy behívja a sztrájkolókat. Szó szerint: "titeket", vagyis akár úgy is vehetem, hogy engem is. Csak az nem derült ki, miért. Tea kint is van, szendvicsre elég gusztustalan éhségsztrájkolókat meghívni, beszélgetni pedig ezzel az emberrel még akkor se lett volna miről, ha tényleg valamiféle biztonsági főnök.

Miután Balázs beégette, farkát behúzva távozott.

Utána új hírnök érkezett egy 150 centis szőke gombóc személyében. A kis molett remegő hangon elmotyogta a semmitmondó nevecskéjét meg azt, hogy valami asszisztens, és holmi papírokat igyekezett Nagy Navarro kezébe nyomni mondván, ő épp megkísérli átadni a rendkívüli felmondást. Közölte azt is, a sztrájkoló tévéseknek három napjuk van a leszerelésre. Balázs rögtön visszakérdezett: ugyan honnan? Ez újabban a katonaság...?

(Elképzeltem: először a saját pályájukra akarták hívni a sztrájkolókat, de akkora embert nem tudtak küldeni, hogy megijedjenek. Utána a papír átadására kijelölt alfőnök összecsinálta magát, és utasította a helyettesét, akinek szintén van vagy három helyettese, stb., stb... végül eljutottak a szőkéhez, aki már senkit nem küldhetett maga helyett.)

Most mondjam, hogy a szőke is beégett? Nagy Navarro úgy kioktatta a munkajogból, hogy a lábán nem állt meg, alig várta, hogy visszaiszkolhasson az üvegportál mögé.

A zárszó jobb volt: egy, a sztrájkolók közé beálló, súlyosan látássérült ember felhívta Bolgár Györgyöt a Klubrádióban. A telefont már úgy tartotta Balázs elé, hogy "élőben mész".

Elmondani márciusig van hol...

Ez történ 2011. december 27-én Magyarországon, egy bóvlivá tett demokráciában. A halott becsületű, hírhamisító hazudozók megpróbálják kirúgni azokat, akik életüket kockáztatják azért, hogy ismét értelmet adjanak egyetlen szónak.

Így hangzik: BECSÜLET...

Ezt okvetlenül nézzétek meg:

http://vimeo.com/34261585

(A képek enyhén szellemi fogyatékos telóval készültek, sötétedés után.)

Háborús helyzetben szokás állandóan, nagy hangerejű zenével az ellenséget az őrületbe kergetni. Guantanamón az amerikaiak is ezt tették foglyaikkal. Világbotrány lett belőle, azóta csak az újszülöttek nem tudják: ez bizony kínzás.

Az MTVA főbejárata előtt éhségsztrájkolók csütörtök óta hallgatják ugyanazt a két zeneszámot. Az egyik induló-szerű, a másik ravatalozóba illik. Némi segítséggel párszor sikerült elhallgattatniuk: egy szimpatizáns bennfentes egyszer kikapcsolta a lejátszót. Visszakapcsolták... Egy másik segítő lenyúlta a CD-t. Kerítettek másikat, és elzárták a lejátszót... Maguk a sztrájkolók is megpróbáltak segíteni magukon: egy kampóval addig piszkálták a fejük fölött lebegő hangszórót, amíg sikerült kipiszkálni a dugót. Válasz: feljebb húzták a hangszórót és erősen rögzítették a dugót.

A zene okozta kínokon a szél segített: kissé elfordította a hangfalat. Azóta zeng az egész Kunigunda utca, oda viszont, ahova szánták, a korábbinál lényegesen elviselhetőbb jut a hangból.

Végre lehet beszélgetni. Nemcsak egymás közt, bőven akadnak látogatók.

A civilek mellett végre megmozdult a szakma. Ma például Bolgár Györggyel beszéltük meg a Klubrádió és általában a magyar sajtó helyzetét, megjelent Sugár Ágnes, és sorra érkeztek az MTI munkatársai is.

Szükség lenne politikusokra is. Mivel az ügy, amiért Nagy Navarro Balázsék kétségbeesetten harcolnak nem politikai, hanem becsületbeli, nagyjából mindegy, honnan érkeznek. Nagy tolongás részükről sajnos nincs. Ottjártunkkor egyetlen parlamenti képviselővel találkoztunk, nevezetesen az LMP-s Karácsony Gergellyel. Távozása után másfél órával a facebookon megjelent pártja közleménye, nem sokkal utána pedig a NOL is lehozta: a kínzene miatt készek rendőrt hívni.

A többiek vajh mire készek...?

A nagy vihart kevert vaskerítést élelmes látogatók tacepaókkal aggatták tele. Nagyon szépen köszönik, de a legtöbbet le kellett szedniük, hogy elkerüljék a további konfliktusokat.

Akad még, ami a kínzás kategóriába sorolható.

Jól látjátok: a fény. Bár az éhségsztrájkolók feje fölött a mennyezet tele van lámpákkal, sötétedés után nem azt kapcsolják fel, hanem az üvegportál - és a karácsonyfa - mögé raknak két, darabonként cirka 500 Wattos reflektort.

Ha jól tudom, ilyen módszerrel az ÁVH-nál volt szokás vallatni, de ugyan már, mit vallhatnának be azok, akik azért küzdenek, hogy odabent mondjanak végre igazat?

Mindezek ellenére a hangulat szuper. A trakta állandó: mindenkit forró teával, üdítővel kínálnak. Ami engem illet, hiába látom, hogy többet kapnak annál, amennyit el tudnak fogyasztani, egyetlen kortyot se tudnék lenyelni abban a tudatban, hogy ha nem lennék azóta beteg, amióta ők éheznek, ott volna a helyem közöttük. Ma diós beiglivel kínáltak. Először nem akartam elfogadni, de beláttam: valaki jó szívvel, de meggondolatlanul hozta, nem kéne kidobni. Ez az érv hatott: elvettem egy szeletet.

Mivel rengetegen aggódnak Nagy Navarro Balázsért, leírom a mai nap legnagyobb örömét: miközben Bolgár Györggyel beszélgettünk, felkapta a kameráját, és perceken át filmezett minket. A kamera úgy 5-6 kiló. Arrébb tenni még nekem se nagy dolog, de statív nélkül megtartani úgy, hogy abból értelmezhető képanyag szülessen, egészen más tészta. Örömmel jelentem: Balázs keze nem remegett meg egy pillanatra se!

Nem sokkal később forró teára invitálta az egybegyűlteket, és sárga bögrével a kezében boldog karácsonyt kívánt mindenkinek. Azt mondta, gyönyörű szentestéjük volt, boldogok, hogy a velük szimpatizálók ott töltik a karácsony egy részét. A folyamatosan érkező látogatók tartják bennük a lelket. Bár szilveszterkor már nem szeretnének ott lenni, valószínűleg nincs választásuk, ezért mindenkit sok szeretettel várnak a bulira.

Én csak azt kérem: mindenki kölyökpezsgőt hozzon, mert az éhezés nem fér össze az alkohollal. Ez az éhségsztrájk mindannyiunkról szól, ahhoz képest, amit ők tesznek, a nagy büdös semmi egy józan szilveszter.

P.S.: A post írása közben, telefonon értesítettek minket az éhségsztrájkolók: az LMP közbenjárására megjelent egy egyenruhás rendőr és egy civil nyomozó. Konstatálták az ordító zene tényét, bementek az épületbe, aztán távoztak. Tán lesz valami...

Azt is elmondták, hogy délután Schiffer András is ott volt.

P.S.+: Lehalkították a zenét. A rendőrök újra odamentek, a visszatért Schiffer kamerák össztüzében beszél velük, segíteni próbál.

Szenteste délelőttjén különös karácsonyi ajándékkal lepték meg az MTVA főbejárata előtt éhségsztrájkolókat: állítólag a cég vezetésének megrendelésére vasráccsal akarták elzárni őket a külvilág elől.

Nagy Navarro Balázs fotója

– Reggel az üzemeltető kérésére megjelentek a Dirickx emberei, és elkezdtek kerítést építeni – mondta a két hete éhségsztrájkoló Nagy Navarro Balázs. –  Kérdeztük, mi van, azt felelték, bekerítenek minket. Azzal indokolták, hogy ez magánterület, a határán felhúzzák a kerítést, a kaput meg lezárják. Semmiféle engedélyt nem mutattak, még egy papírt se, hogy valóban a tulajdonos nevében járnak el. Azt feleltük, ez itt az MTVA által éhségsztrájkra kijelölt hely, nem megyünk sehova és azt se hagyjuk, hogy korlátozzák a mozgásunkat. Ha felállítják a kerítést, a támogatóink vagy azok se tudnak bejönni, akik csatlakozni akarnak hozzánk.

Ugyanis guruló éhségsztrájkot vezettek be, ami azt jelenti, bárki odamehet, hogy akár egy jelképes félórára csatlakozzon az éhezőkhöz. Az se mellékes, hogy a rácson legfeljebb egy pohár fér át, a folyamatosan érkező üdítős dobozok, forró teával vagy szűrt húslevessel telt termoszok – vagyis az a minimális dolog, ami megvédi őket a fagytól és elodázza az éhhalált – semmiképpen, de a jelek szerint ez senkit nem érdekel. Nagy Navarro és követői tiltakozásuk jeléül leültek oda, ahova a kaput akarták tenni. A Dirickx emberei félóra tanakodás után elmentek.

– Most van egy félig bezárt kapu, de továbbra is be lehet jutni. Elképesztőnek tartjuk, hogy a közmédia vezetésének karácsonykor nincs jobb dolga, mint azokat, akik azért küzdenek, hogy álljon helyre a törvényesség a magyar közmédiában, hogy vonják felelősségre azokat, akik ország-világ előtt lebuktak, megpróbálják rács mögé zárni. Az igazunkat bizonyította, hogy a sztrájk hatodik napján Élő Gábor hírigazgató munkaviszonyát azonnali hatállyal, rendkívüli felmondással megszüntették. Őt egyébként eredetileg nem nevezték meg, de lám-lám, több mint tíz nappal a hírhamisítás után kiderítették, hogy ő a fő felelős. Két helyettese, Németh Zsolt és Hegedűs István, valamint Papp Dániel maradt. Utóbbitól ugyan a hírfőszerkesztőséget elvették, a helyére kinevezték Kakuk L. Tamást, de Papp továbbra is a Közélet és Dokumentum Főszerkesztőség vezetője.

A háttérben folyamatosan szól a zene. Érkezésünkkor kellemesnek tűnt, a tizedik percben kezdett idegesítővé válni. Nagy Navarronak erre is van magyarázata:

– Csütörtök óta két zeneszám megy folyamatosan. Ez pszichológiai hadviselésnek, azaz kínzásnak számít. Voltam az Amnesty International Magyarország elnöke, innen tudom, mi az a kínzásról szóló nemzetközi egyezmény, aminek Magyarország is részese. Guantanamón csinálták ezt foglyaikkal az amerikaiak. Elképesztő, hogy Magyarországon 2011 szenteste az MTVA vezetése megteheti, ami háborúban is jogsértés!

– Kezdeményeztek valamiféle párbeszédet?

– Egyáltalán nem. Az MTV és a DTV hírműsorai egyetlenegyszer számoltak be rólunk, egyébként közleményekben folytatják a hazudozást. Azt állítják például, hogy biztosítanak orvosi segítséget, miközben az MTVA által megbízott orvosok egyszer se kerestek meg minket. Hozzáteszem: az ünnepek alatt nincs is orvosi szolgálat. Mi kerestük fel az ajánlkozó magánmentő céget, illetve elmentünk ahhoz az orvoshoz, aki jelentkezett nálunk. Kembe Sorel-Arthur, az ismert DTV-s műsorvezető és szappanopera szereplő így esett ki közülünk: mandulagyulladásra utaló tünetei miatt tőle el kellett búcsúznunk. Mi még bírjuk. Nem hittem volna, hogy két hétnek kell eltelnie, és még mindig nem történik változás. Az MTVA vezetőségének a saját presztizse – pontosabban arcmentése – fontosabb annál, mint hogy letörölje azt a gyalázatot, amit a közmédia beosztottjai okoztak. Immár az egész nemzetközi közvélemény tudja Japántól az Egyesült Államokig, Afrikáig, mi történik itt. Ma is voltak itt forgatócsoportok, mégse történik semmi. A csütörtöki tüntetésen javasoltuk a legfőbb felelősök menesztését is. Dr. Böröcz István vezérigazgató felmentését kezdeményezem Szalai Annamáriánál, a Médiatanács elnökénél, de nincsenek illúzióim…

Hab a tortán, hogy az Ambrózia művésznéven bemutatkozó fiatal éhségsztrájkoló tegnap 8 órán keresztül a Gyorskocsi utcában vendégeskedett. Bűne ugyanaz volt, mint a többieké: azzal, hogy megállt a Parlament előtt, személyes szabadságot sértett.

A demokrácia a démosz (nép) győzelme a zsarnokság felett. Azt jelenti, hogy a hatalom nem azoké, akik gyakorolják. Marad a plebs (szintén nép) kezében, csak mivel valakinek dolgoznia is kell, megbíz pár embert érdekei képviseletével.

Ez a régmúlt. Démosz az ógörögöknél volt, plebs a rómaiaknál. Most már population van. Amerikában...

Demokrácia itt is volt, egészen tavalyig. Akkor a nép élt jogaival, és kétharmadot adott azoknak, akik az EU és mindenki más tiltakozása ellen rohamtempóban fosztják meg jogaitól.

Igen, kedves többség: ti akartátok!

Jól mondják az LMP-sek: a demokrácia temetését a mai szavazások jelentik...

...no meg az, ami a Parlament előtt történt.

Részleteket a Klubrtádióból lehet megtudni.

Aki nem hallgatta: LMP-s képviselők láncolták magukat a kapuk elé. Engedélyt 11-ig kaptak, akkor megjelentek a rendőrök, erővágóval estek a láncoknak, a képviselőket - név szerint: Karácsony Gergelyt, Szabó Rebekát, Vágót Gábort, Szilágyi Pétert és Ertsey Katalint, Jávor Benedeket, Scheiring Gábort és Kaufer Virágot - meg rabomobilban bevarrták a Gyorskocsiba. Velük Gyurcsány Ferencet, Molnár Csabát és Vadai Ágnest.

Hamarjában összekapart infóim szerint a DK elnöke, alelnöke és elnökségi tagja azért ment oda, hogy megkérdezze, van-e szükségük valamire az LMP-seknek, majd szolidaritásból maradtak.

Ennyi a bűnük.

Orbánék anno bonthattak kordont...

Az intézkedő rendőröket valószínűleg egyik alkalommal se kérdezte a kutya se. Parancsra cselekedtek most, ahogy parancsra nézelődtek tétlenül akkor.

A különbség: az akkori demokráciát ma a tetszhalál állapotába lökték.

A Klubrádió szerint az LMP-sek egyebek közt azért sértettek csak szabályt, hogy maguktól lemondhassanak mentelmi jogukról. Valószínűleg így tettek, s velük a három DK-s is.

S a mentelmi joggal együtt könnyen lehet, hogy a karácsony nagy részéről is lemondtak.

A közhiedelemmel ellentétben a rendőr senkit nem tartóztat le. Az a bíró dolga és úgy történik, hogy a rendőr előállít, aztán vár a bírói döntésre, aminek 48 órán belül meg kell történnie.

Addig lehet, hogy egy szót se szól hozzájuk senki.

A 48 óra december 25-én délelőtt jár le...

A gálya fölül, a víz alul.

Csakhogy a víz pontosan tudja, hogy ha akarja, ő az úr...

(Másodközlés kizárólag az engedélyemmel, megegyezés szerint.)

A cím azért nincs idézőjelben, mert az eredeti mondat többes szám első személyben, múlt időben hangzott el. Nem véletlenül...

Az MTVA immár olyan szemérmetlenül hazudik, hogy ha a vezetőség valamelyik tagja jó reggelt kíván, tanácsos rápillantani egy órára. Természetesen nem az övékre, mert képesek átállítani.

A bóvlikormány közmédiának csúfolt szócsöve legutóbb azt tagadta le, amit láttam. Íme egy fotó a közleményükről, amit valószínűleg eltüntetnek:

Arra, hogy a rendőrök igenis beszéltek Nagy Navarro Balázzsal, nem én vagyok az egyetlen tanú. Azzal kezdem, hogy Shreki nicken netszerte ismert párommal mentem. Ő tette fel Géza barátunk leleplező fotóját a facebookra, amely ma már a nol.hu kezdőlapján virít. (Itt elég a link, biztosan nem csap be a fatal error.)

Ha ez a kép nem elég, íme még egy, szintén Gézától:

Ha ez is kevés, a facebookon akad még egy albumra való. Készítőik valószínűleg hajlandóak lesznek mellénk ülni a tanúk padjára, ha ez a bóvliszócső tényleg képes lesz a független (?) bíróság elé vinni az ügyet. Persze, ránk foghatják a hamis tanúzást, de a fotók önmagukért beszélnek. Tehát...

"Ne hitegess, Lucifer, ne tovább,
Hagyj tudnom mindent, úgy, mint megfogadtad."

(Madách)

Bármilyen szomorú - viszont a Lomnici-botrány óta nyilvánvaló -, a bóvlikormány már a bóvli látszatát is csak csalással képes fenntartani. A sikert nem nevezném átütőnek...

Nagy Navarro Balázs, a Közmédiumok Szakszervezeti Tanácsának elnöke és lelkes követői egy teljes hete folytatják éhségsztrájkjukat az MTVA székházának A épülete előtt. Tegnapig tábla lógott felettük:

(fotó: e-MaSa)

Azt ugyan elvitte a szél, de a sztrájk maradt, sőt, a lelkesedés se csökkent.

- Addig folytatjuk, amíg nem repülnek a médiából a Lomnici-botrány felelősei - mondta ma a körülötte állóknak Nagy Navarro Balázs. - Fél győzelmet már arattunk, de nem elégszünk meg annyival, hogy Élő Gábornak felmondtak. Nem ő az egyedüli felelős, és egyébként se történt változás: megint meghamisították a Híradót. Egyszerűen nem igaz, hogy a többi szakszervezet nem áll ki mellettünk. Persze, olyan is akad, de a sátrunkat például a Vasastól kaptuk.

A sztrájkhoz nemcsak médiamunkások csatlakoztak. Képviselteti magát a Milla, a Szolidaritás, csatlakoznak magánszemélyek, sőt, Kembe Sorel-Arthur - a csapat "celebe" - személyében egy színész is (nem mellékesen a DTV műsorvezetője, esetleg ex műsorvezetője). Egybehangzóan állítják: ez a sokszínűség is mutatja, hogy az ügy jóval túlmutat a médián.

Adományokból tartják fenn magukat. A velük szimpatizáló emberek ellátják őket üdítővel, forró teával és húslevessel. Már annyit kaptak, hogy nem tudják elfogyasztani.

- Balázs, szóltak, hogy bontsuk le a sátrat - jelentette Szávuly Aranka szerkesztő. - Megmondtam, hogy NEM!

A szakszervezeti vezető mosollyal fejezte ki egyetértését, majd visszafordult hallgatóságához:

- Ez egy gördülő éhségsztrájk, vagyis én elkezdtem egy hete, aztán csatlakoztak hozzám. Mindenki addig csinálja, amíg bírja, azt ugyanis nem hagyjuk, hogy bárki egészsége károsodjon. Így akár szilveszterig is bírjuk, de reménykedünk, hogy a karácsonyt már otthon tölthetjük. Aranka hat napig volt velünk. Tegnap hazament, most...

- ...visszajött - fejezte be a mondatot határozottan a fiatal nő. - Megbeszéltem a családommal, és hoztam egy melegebb kabátot. Maradok!

Balázson látszott, hogy legszívesebben hazaküldené. Arcára egy pillanatra kiült a tehetetlenség.

- Hát jó... Remélem, azért mond valamit az, hogy egy kisgyerekes anya csatlakozik hozzánk. Mert ezek elmentek addig, hogy az életünk kockáztatásával kell kicsikarnunk azt, aminek természetesnek kellene lennie. Egyébként vannak nálam piros lapok. A csaló médiának lehet felmutatni úgy, hogy bedobják a ládánkba. A hátára üzenetet is lehet írni, csak azt kérem, ne legyenek vulgárisak.

Nem voltunk. Elvégre kulturáltan is el lehet küldeni bárkit a mindennapos esők övezetének nedves, meleg tájaira...

A kedélyes hangulatot két rendőrautó érkezése szakította meg. Három egyenruhás szállt ki belőlük. Köszöntek, de még véletlenül se néztek senkire: Egyenesen bementek az épületbe.

- Ezt nem egészen értem - nézett utánuk Balázs. - Tegnap sokkal többen jöttek, és volt pár kamera is, mégse szóltak semmit. Ma csak egy német tévéstáb jött, azokat is elhajtották. Persze, forgattak, de a riporternő a hajdani jugoszláviai állapotokat emlegette... Most meg kihívták a rendőröket. Állítólag azért, mert magánterületen vagyunk, de hát az MTVA bérli az épületet, a tulajdonos meg nyilvánvalóan beleegyezett az ittlétünkbe, másképp nem küldte volna az "Éhségsztrájkra kijelölt hely" táblát és a Toitoi vécét.

A helyzet kissé necces...

Miközben befelé nézelődtünk, valaki megkérdezte, hogyan viszonyulnak a bent dolgozók éhező kollégáikhoz. Valaki rávágta, hogy lesütött szemmel, de Balázs leintette.

- Igen, van, aki lesütött szemmel, és olyan is, aki úgy tesz, mintha itt se lennénk. Félnek...

A rendőrök pár perc után kijöttek érdeklődni. Lehetett volna szimpla packázásnak tekinteni. Tulajdonképpen az volt, csak épp nem a rendőrök, hanem azok részéről, akik eszköznek használt(j)ák őket. Nagy Navarroék pontosan tudták: csak a dolgukat teszik. Tisztázták valük, hogy csak az maradhat, aki csatlakozott az éhségsztrájkhoz, majd megkérdezték, kik csatlakoztak.

Naná, hogy mindenki!

- Lehet csatlakozni egy-két órára, de akár egy percre is - magyarázta nekünk komoly képpel Balázs, miután a rendőrök visszamentek az épületbe.

- Miért, eszik itt valaki? - kontrázott az egyik sztrájkoló. - Na tessék: senki, vagyis mindenki éhségsztrájkol.

Egy nő jelezte, hogy valóban csatlakozni szeretne, de nem tudja, milyenek az éjszakák. Aranka felvilágosította:

- Az első néhány alkalommal bementünk és a fotelokban húztuk meg magunkat. Azóta kaptunk egy fabódét a B épületben. Büdös, koszos, de legalább jó meleg. Mivel oda csak azok mehetnek be, akik itt dolgoznak, a többieknek próbálunk lakókocsit.szerezni

A rendőrök távozásáig akartunk maradni, de kitartásunknak véget vetett a hideg. Hiába toporogtunk a kőre helyezett mosógép alátéteken, nejlonba csavart hungarocell táblán és egyebeken, egyszerűen nem öltöztünk éhségsztrájkhoz. Úgy búcsúztunk, hogy még visszamegyünk, és kértünk egy telefonszámot, hogy érdeklődhessünk a fejleményekről.

Megtettük, pláne, hogy a facebookon már-már pánik tört ki amiatt, hogy vegzálják őket.

Nem vegzálták, legalábbis nem jobban, mint eddig. A rendőrök elmentek, ők pedig éheznek tovább...

...egészen addig, amíg nem rúgják ki az összes felelőst.

...pedig karácsonyi vásár idején még az is könnyedén eladható. Csak Magyar Bóvliország nem kell, mert az IMF nem hülye. A bóvlifrakció vezetője szerint ugyan a delegáció azért csomagolt össze ripsz-ropsz, mert várják a Jézuskát, de hát ez csak egy azon bóvliürügyek közül, amit Lézerjanitól megszoktunk.

A magam részéről feltételezem, hogy egy csapat bankár ismeri a számokat - ez esetben a naptárt -, és már indulás előtt tudta, hogy közeledik a karácsony. Azt azért nem hinném, hogy a szeretet ünnepének jegyében eszükbe jutottak azok, akik lassacskán belerokkannak a bóvlikormány ámokfutásába (a magyar népre gondolok). Persze elképzelhető, hogy magánemberekként minket is látnak, de az IMF képviselőiként kizárt. Eljöttek, mert Európa kellős közepén rosszul mutat a bóvli, de miután rájöttek, hogy hülyékkel nem érdemes tárgyalni, hazamentek. Még az se segített, hogy a főbóvli átmeneti időre lemondott az MNB valutatartalékainak lenyúlásáról.

Rég eljött az ideje, hogy összehívja seggnyalóit, és magáévá tegyen egy mondatocskát attól az egyetlenegy embertől, akivel szembeni egyre hatalmasodó rettegését folyamatos támadásokkal álcázza:

"Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, amit mi csináltunk."

Hát... szerintem se.

Egyébként a bóvlikormány lemondásának is rég itt az ideje, csak ezt már annyian elmondták előttem, hogy nem látom értelmét tovább ragozni.

Csak annyit mondok: amikor Gyurcsány Ferenc úgy érezte, légüres tér veszi körül, képes volt lemondani, és átadni bársonyszékét egy szakértőnek. Nem is nevezte érte senki bóvlinak se őt, se a kormányát...

Itt nem lesz szakértői kormány. Bóvliék azt hiszik, ők maguk a szakértők, csak kérdés, mihez értenek. A főbóvli például azt állítja, egyedül a miniszterelnökséghez. Sorozatban tapasztaljuk, például ennek köszönhetjük, hogy mi lettünk az EU bóvlija.

Sajnos ennek se tükre, se önkritikája nincs. Zavaros elméjével szabadságharcot vív a saját országával, az EU-val, és ha nem kapja el valaki záros határidőn belül a tökét, talán még az USA-nak is hadat üzen (nem ő lenne az első).

Suttogva mondom: az IMF amolyan tökelkapós társaság. Megdöntötte már a görög, az olasz, a spanyol, a portugál és az ír kormányt is. Valahogy nem lennék meglepve, ha ez a rakás bóvli lenne a következő célpont...

"Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!"

"Csak Orbánban ne!" - egészítem ki Madách örökbecsű mondatát.

Ember - egy átlagos bankoló - nem hülye: önmagában  bízik és reménykedik a végtörlesztésben.

Három és fél évvel ezelőtt CHF alapon vett fel 10,5 millát a házára. Azóta is törleszt szorgosan, csak egyre hangosabban káromkodik. A hitelhez ugyebár kell élet- és lakásbiztosítás is - kezdetben ez összesen 90-95 ezret tett ki havonta, most úgy 140-150-et. Rohadtul nem mindegy.

Amikor az anyja azzal fogadta, hogy előtte soha többé ne merje szidni Orbánt, mert ő lesz a megmentőjük, csak meresztette a szemét.

Ember ugyanis nem hülye, és az első perctől tisztán látta: a lehetőséggel leginkább a gazdagok élhetnek, azok, akiknek létszükséglet lenne a segítség, nem igazán. Ha mégis, ing-gatya akció keretében.

Azért nekiállt járni a kanosszát. Bement a bankba, amelynek tartozik. Azonnal semmit se mondtak, de két héttel később kiadták az igazolást, miszerint jelenlegi tartozása 11 és fél millió. Vagyis nem sokkal több az eredetileg felvettnél, végtörleszthet. Jelezte, hogy csak 9 áll a rendelkezésére, és érdeklődött, ilyenkor mi a teendő.

A bank két lehetőséget ajánlott. Az első egyszerűbb: befizeti napi áron, amennyi van, és ezzel jelentősen lecsökkenti a tartozását. Második lehetőség némi forint alapú kölcsön, és akkor mehet a végtörlesztés 180-nal. Örömhírként bejelentették, hogy épp most dolgozzák ki az utóbbi megoldás lehetőségeit, pár hét múlva telefonáljon.

Ember pár héttel később nekiállt hívni a bank ügyfélszolgálatát, de ügyintézőig 40-50 perc várakozás után se jutott el. Jobb híján e-mailt írt, amit - válasz híján - két nappal később újra elküldött. Két újabb napra rá mindkettőre megkapta ugyanazt a választ két különböző aláíróval: refinanszírozó forinthitel nincs, végtörleszt, ahogy akar.

Pontosabban: ahogy tud.

Sebaj! Egy másik banktól korábban vett már fel kölcsönt, vissza is fizette. A háza névértéken 50 milliót ér. Tavaly még 30-ért árulta, pár hónapja leengedte 25-re. Biztos volt benne, ha kér rá 3 millát, nem ütközik akadályba.

Persze, azt már mondták neki, hogy bármit kínál fedezetként, igazolnia kell 3 hónap munkaviszonyt. Mivel a cég, ahol évek óta dolgozik, augusztusban új névre- és formára váltott, ennél többet nem is tudna, de ez megvan.

Abban a bankban, amelyiknek épp törleszt, elég lenne, a másiknak fél év kell. Az alkalmazott megértően bólogatott, mindent megpróbált, de a számítógépes rendszer nem engedte tovább.

Jött a következő bank. Itt is félév munkaviszony kell, de nem fogadják el a munkáltató igazolását, a NAV-é kell.

Nem tökmindegy? Ember innen is dolga végezetlenül távozott.

A következő pár bankba elkísérte az anyja is (már szerinte se Orbán a nemzet jótevője). Szolid borzadállyal hallgatta az empátiától csepegő banki alkalmazottak szövegét, hogy mennyire sajnálják, de tényleg, mert ez a ház sokkal értékesebb az igényelt kölcsönnél, ha rajtuk múlna, mindenféle igazolás nélkül megadják, de nem rajtuk múlik, tehát menjenek Isten hírével, hátha a mögöttük álló 15-20 szerencsétlen közül ki tudnak halászni egyet, aki megfelel az elvárásoknak.

Megoldást a sokadik bankban találtak, olyan nyakatekertet, hogy a hajuk szála is égnek állt tőle.

Ember házára ugyan egy kanyit se adnak, de az anyja lakására minden további nélkül. Mivel elmúlt 70 éves, hitel-ügyben menjen a sunnyogóba, de adóstársnak jó lesz, ha Ember tud hozni 3 hónapra visszamenőleges munkáltatói igazolást és számlát nyit a bankban, amire minden hónapban landol némi pénz.

Azért mentek utoljára ebbe a bankba, mert itt a legmagasabb a kamat. Mindegy! Lényeg, hogy meglesz a forint alapú, szabad felhasználású hitel, de persze ezt még el kell bírálni. Ha december 22-ig nem sikerül, egyszer hosszabbíthat, de ha az új időpontot is lekési, ugrott a végtörlesztés.

Mondottam: Ember sok van. És bízva bízik.